ALTATÁS ÉS ÉBREDÉS SZANSZULÁVAL ÉS KANÁLLAL – RINGATOTT, NEVETTETETT ÉS ELVARÁZSOLT PALYA BEA A SZENT LÁSZLÓ NAPOKON

Altatok című lemezét hozta el Váradra, a június 18–26. között megszervezett, negyedik Szent László Napokra Palya Bea, aki legutóbbi ittjártakor épp azt a kislányt hordta szíve alatt, akinek ez az album íródott. A várbeli koncert előtt beszélgettünk vele erről a lemezről, illetve annak folytatásáról, a zenévé, ritmussá váló hangokról, közösségteremtésről és természetesen az anya-gyermek kapcsolatról, amelynek az altatók is szerves részei lehetnek.

– Másodjára jársz Váradon, de most először a nemrég felújított várban. Hogy tetszik ez a környezet?

– Én a régi változatot ismerem, tizenvalahány évvel ezelőtt voltam itt turistaként, nem koncertezni, és elöntött most a régi életemnek a sok hangulata, és nagyon jó az új is, nagyon tetszik. Képzeld, most egy ilyen váras hétvégénk van, tegnap a Kaláka Fesztiválon játszottunk, Egerben, úgyhogy most váraknak adtuk oda magunkat. Bevesszük a várakat.

– Úgymond gyermekkoncerttel érkeztél, holott az Altatokon nem kifejezetten csak gyermekdalok vannak. Hogyan született az ötlet, hogy altatókat szerezz?

– Jó, hogy ezt mondod, mert azt hiszem, én képtelen vagyok valójában gyermeklemezt írni, én családi lemezeket tudok írni. Ez kimondottan tudatos célom, hogy olyan zenét írjak, ami kicsit és nagyot is szórakoztat, és „jól tart”. Annak, hogy ez megszületett, nagyon egyszerű oka volt, hiszen a kislányomat vártam, és egyszerűen kidobott az ágy hajnalonta, és jöttek a szavak és gondolatok, annyi kavargó érzés és mindenféle dolog mozgott bennem, amit aztán úgy érzem, hogy dalokba kellett csatornáznom. Persze ez a „kellett” idézőjeles, mert igazából nagyon ihletett állapot volt, de néha tényleg azt éreztem, hogy nem is én találom ki, hanem jön az égből az a sok-sok érzés, amit már anyukák ezrei átéltek, hogy milyen az: várni ezt a babát, milyen az a rengeteg izgalom, félelem, kérdés, ami ilyenkor ott lebeg. És az a jó hírem van, hogy így négy év távlatából megírtam a folytatást, ami a Nappali dalok címet kapta. Ez is egy könyvlemez lesz, és ebben pedig a lakás tereit járjuk be, megyünk a hangok után, és minden, ami a lakásban található hang, vagy például egy munkafolyamathoz kapcsolódik, az dallá válik. Így van húsklopfolós dal, kávés dal, porszívós, mosós, eső-kopog-a-tetőn-dal, nyikorog-a-hintaágy-dal, szóval mindenféle hangokat kerestem, amik jól szólnak, és ami egyfajta lüktető-pulzáló alapot adott egy-egy dalhoz. És ilyen is a lemez, ez egy nappali, bulizós lemez, és már nagyon várom, hogy megmutathassam nektek. A múlt héten vettük föl, és most zajlanak az utómunkák. Ma már ebből is fogunk a koncerten játszani.

– Ha már a hangoknál tartunk, mesélj kicsit az Altatok lemez hangszereléséről, nagyon érdekes dolgok hallhatók rajta.

– Jó, hogy erről is beszélhetünk, mert ez egy másik tudatos célom, hogy olyan hangokat mutassak meg a hallgatóknak, amiket esetleg ritkábban hallanak, és ehhez van egy nagyon fontos emberem, Gerzson János, aki most már négy éve a társam. Ő ezeknek az egzotikusabb hangszereknek, hangoknak az ismerője, és jómagam is ezekért rajongok. Például az Altatokon a szanszula nevű, nagyon érzéki, érzékeny hangú hangszer volt a vezérhang. Ha valaki ismeri az afrikai kalimbát, amit ujjzongorának is hívnak, e köré van egy keretes dob, egy bőr szerkesztve egy fakereten, és ettől egy nagyon röptetős hangja van a hangszernek, a legtöbb kompozíció ezen született. A Nappali dalokon is használjuk ezt, azonban megjelenik rengeteg más hang, például Gerzson alaphangszere, az arab úd, ami szintén egy nagyon izgalmas pengetős hangszer, egy arab lant tulajdonképpen. A mostani lemezen szintén használunk rengeteg ütőhangszert, ilyen az észak-afrikai bendír, vagy az afrikai tök, ezek adják a basszusokat. Most is felvonultatunk ebből a végtelen hangszerarzenálból egy jó néhányat. De olyan dolgok is elő fognak kerülni, mint például a vágódeszka és néhány fadarab, például a kopogós csizmához azt gondoltuk, hogy ez adja a legjobb lüktetést, de olyan egyszerű hangszerek is, mint két-két darab kanál, a Kanalas című dalhoz, ami szintén az új repertoárból való, meg a cigányok által szintén használt kanna, de a görögök által használt buzuki is. Rengeteg az izgalmas hang, és én ezt szeretném is, hogy ne csak a gitárt halljuk, meg a zongorát, meg a dobot, azt ismerjük, de még annyi hang és hangszer és hangrendszer van a világban, hogy én ezt szeretném, ha a családok megismernék.

– Miben más a számodra egy gyermekkoncert, mint egy másféle fellépés?

– Talán csak a ritmusa. Az én számomra igazából nincsen nagyon nagy különbség a koncertek között, persze rám is hatnak a helyszínek, az emberek, az időjárás, a színpad mérete, de valójában ezek inkább gyermekkoncertnek álcázott felnőttkoncertek. Mert én azt gondolom – ugye nem vagyunk messze Gyimestől –, hogy ott is igazából a gyerekek is a felnőttek zenéjét hallgatták, és ez a népi kultúrában is nagyon gyakran így volt, tehát nem vált el annyira élesen a gyerekkultúra. Én ma is ezt vallom, hogy egyszerűen csak jó zenét kell játszani. Egy picit más ritmusban adagolom, ez a különbség. Talán több az interakció, bár az a felnőttkoncertjeimen is sok. Én nagyon szeretem, amikor együtt éneklünk, hiszen nekem az is tudatos döntés a zenélés mögött, hogy én beszélgetni akarok a zenével, a zene által. Kapcsolódni szeretnék, és párbeszédet indítani, és ennek része, hogy énekeljünk együtt, ez egy ilyen közösségteremtő dolog, amit én javaslok a zenei szcénán. Egyébként pedig csak jól kell zenélni.

– Altatok a lemez és a koncert címe. Anyaként szerinted mi a szerepe az altatóknak?

– Szerintem az alváshoz, az altatáshoz lélektárs kell. Olyan, aki elkísér. És az nagyon-nagyon fontos, hogy a pici, vagy akár a szerelmed vagy a nagymamád, akit éppen altatsz, biztonsággal átérhessen a másik világba, és onnan biztonsággal visszajöjjön. Az erről való tudásunk kevés, én a tibetieket tanulmányoztam, ami ugye pont a halállal kapcsolatos, de valahol az altatás is egy ilyen kis halál és kis feltámadás a piciben. Én azt gondolom, hogy ehhez társ kell. Én egy majdnem négy éves kislány anyukája vagyok, és szerintem a négy év alatti elalvásainak a 80 százalékában én altattam őt, és máig ringatom a karomban, vagy énekelek neki. Azt hiszem, hogy ez vissza is hozza a kapcsolatunk intimitásában a gyümölcsét. Én ezt javaslom, hogy ne hagyjuk magukra a piciket, meg senkit se, akit szeretünk.

Nagy Orsolya